Heidi McLaughlin - Forever my Girl - Örökké a csajom

Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…

Hát jelentem, megint félrenyúltam könyvválasztás tekintetében. Más blogokon olvasgatva ennek a könyvnek az értékelését azt gondoltam, hogy na, talán ez lesz az a könyv, ami tényleg tetszeni fog. De tévedtem. Pedig szeretni akartam, tényleg, de nagyjából a 80. oldalnál be kellett látnom, hogy hiába erőltetem, nem fog menni. Igazából halálra idegesített. Ahogy haladtam előre a történetben egyre inkább az volt az érzésem, hogy a pasit tökön akarom rúgni, a csajt meg alaposan megrázni.

Nem tudom mi ez a baromi nagy felhajtás a könyv körül, meg ez a sok áradozás, hogy micsoda erős személyiségek vannak benne. De hol? Lehet, hogy ezek az oldalak az én példányomból kimaradtak? Nekem pusztán olyan volt, mint egy tipikus amerikai romantikus mozi. Sablonos, és helyenként annyira nyálas, hogy felmosórongy kellett volna alá.

Na de nézzük magát a történetet:

Adva van nekünk egy immár felnőtt és befutott rock sztár, aki 10 évvel korábban lelépett, maga mögött hagyva a barátnőjét, a családját és az eltervezett életét, hogy megvalósítsa az álmait. Liam a gimiben a focicsapat nagymenője volt és a pompom lányok kapitányával járt, akivel közös jövőt terveztek, de egy beszélgetés a sosem látott rokonnal mindent megváltoztatott.

Most viszont Liam egy tragédia miatt kénytelen visszatérni a szülővárosába, hogy búcsút vegyen a legjobb barátjától. Mason személyiségét a visszaemlékezésekből lehet megismerni. Konkrétan szöges ellentéte Liamnek. Na, és innen indul a végtelennek tűnő agonizálás, amitől a falra másztam. Az az állandó önostorozás, ami fejezeteken keresztül kitartott valami rém idegesítően. Nekem folyamatosan az járt a fejemben, míg olvastam, hogy mi lett volna, ha a barátja nem hal meg? Akkor lehet, hogy a büdös életben nem megy vissza? És mi a frász tartotta vissza 10 évig, hogy visszamenjen? Most meg itt van, ez az én akkora szemét vagyok, és hülye és hasonló jelzők. Ááááh… Egy felnőtt, értelmes embertől már csak elvárható, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért.

De csaj se jobb, még egy fokkal se. Az állítólag erős Josie, aki túltette magát (vagy inkább mégsem) a ex szerelme árulásán, (a barátaira támaszkodva természetesen, mert ő erős), most egy régi iskolatársával tervezi összekötni az életét, akivel immáron 6 éve él/jár együtt és együtt nevelik a nő gyerekét. (Ugye nem nehéz kitalálni kié a gyerek?) Most mégis, amikor a legjobb barátnőjének Katelynnek a lelkét kéne ápolnia, akinek meghalt a férje, és magára hagyta két gyerekkel, akkor mégis az tölti ki a gondolatainak 90%át, hogy jajj remélem, eljön a temetésre, de inkább mégse jöjjön el. Szeretem… gyűlölöm… szeretem… áhh mégse… blablabla.  (Aha, tényleg azt érzem micsoda erős személyiség.)

Ha engem a pasim magyarázat nélkül faképnél hagyna egy koliban és később nevelhetném egyedül a gyerekét, akkor annak a pasinak az lenne az élete legjobb döntése, ha fogna egy lapátot és szépen elásná magát, de jó mélyre. Nem érdekelne 10 évvel később a magyarázata, a mentegetőzése, semmi, ami vele kapcsolatos.

Na de, mint mindig az sors most is közbeszól, és jó szokása szerint vihart kavar a biliben.

Liam találkozása a gyerekkel véletlen, de mégis erőltetettnek hatott rám. Ilyen nincs, ugyan már! Ez után a dolgok kissé felpörögnek, jön a féltékenység a jelenlegi pasitól, Nicktől, meg a hisztis manager, a nagy szívdobbanások, a pillangók, meg minden szirupos sz@r amit egy amerikai love storytól elvárhatunk.

És hogy Nick mellett se menjek el szó nélkül. Ez a pasi a töketlenség mintapéldánya. Megszerezte álmai nőjét és képtelen harcolni érte. Halálosan be van tojva, hogy az ex vissza sasszézik Josie életébe, de nagyon férfiasan, hisztivel és vagy-vagy választásra kényszerítéssel akarja megoldani ezt a problémát. (Igen, ő is határozottan erős személyiség, hát hogyne.)

A történetet magát nem fejtegetném tovább, nézzétek ezt el nekem, mert már ennek az értékelésnek a megírásakor is sikerült újra feldühítenem magam. Maradjuk abban, hogy aki szirupos, fehér kerítéses, amerikai álomra és csöpögős romantikára vágyik, olvassa el nyugodtan, de aki nem bírja, az ilyet, az messze kerülje el ezt a könyvet.

Ha ez így folytatódik, és a legtöbb könyvben, így elnyálasodik minden rock sztár, akkor lassan kénytelen leszek valami új, és izgisebb típusú pasi karakter után nézni. Nem bírok ki még egy vinnyogó rockert, aki megközelítőleg olyan nyálas, mint Justin Bieber.

A sorozat további részei:

- 1,5 My Everything

Nick története, aki, miután Josiet nem volt hajlandó vele tartani, Afrikában próbálja újrakezdeni az életét, ahol most önkéntes orvosként dolgozik.

- 2. My Unexpected Forever

Katelyn és Harrison (Liam zenésztársának története)

 P.S: A legszebb az egészben, hogy mikor kidühöngtem magam, és kissé lehiggadtam, akkor jöttem rá, hogy valójában számomra még az se derült ki igazán hogy Liam valójában hogy nézett ki a könyvben. Upsz :)

Egy dolgot szerettem ebben a könyvben, és az Liam mocija volt, bár megnézném, hogy vezet valaki egy Ducatti speed motort egy gitárral a hátán. :)

Tiva