I love rock & roll?

Emily Snow – Elemésztve

Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték, s a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe. 

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély.

Első körben, beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam ez megint egy tipikus YA könyv. Ez a tévképzetem a fülszöveg tartalmából adódhatott, hiszen egy árva kukk sem szerepel benne arról, hogy a férfi főhősünk - Lucas Wolfe - otthonosan mozogna a BDSM világában. Mielőtt még valaki a szívéhez kapna, egy „Jaj, istenem, újabb szürke” felkiáltással, megnyugtatom, hogy nem az. (Bár engem személy szerint nem zavarna, ha olyan lenne, sőt!)

Siennát (ő a női főszereplőnk), egyszer már megalázta a Lucas, és ő állítólag gyűlöli is ezért. Mégis amint 2 év után újra találkoznak egy bírósági tárgyalóteremben, kis híján leesik róla a bugyi és levegőt is elfelejt venni. Hát, nem tudom. Nálam nincs ilyen keskeny határ a szerelem és a gyűlölet között. Aki bunkó, az bunkó is marad, legyen bármilyen szexi is a teste.

A fülszövegben is említett nagy őrlődés, a tagadás és a megadás között, nekem kissé erőtlenre sikerült. Oké értem én hogy a nagyi házát akarja megmenteni, de mégis olyan érzésem volt, hogy inkább arról van szó, hogy „Na, jó futok még egy kört, mielőtt hagyom magam megdönteni, nehogy lekurvázzanak”. Konkrétan két hét alatt lezajlik a gyűlöletből perzselő szerelembe szakasz, plusz még a csontvázak kiesése a szekrényből, és a szakítós dráma is belefér ebbe az időbe!

Sok hasonló könyvet olvastam már szexi rock sztár témakörben, és e tekintetben most sem csalódtam. Nagy egó mögött nyüszítő romantikus hős, agyontetovált bőrbe bújtatva.  Gondolok itt olyan szitukra, hogy én amúgy bárkit megkaphatok, de csak x éve téged akarlak, neked énekelek, rólad írok dalt, az ágyban meg játszom a mindenhol, mindig kőkemény alfát, BDSM mestert. És még Lucas húgának beavatkozására, kerítői szerepben való felcsillantására is szükség van, hogy a szerelem fellángoljon. Ne már! Szép ideák, de nuku életszagúság.

És amivel leginkább nem tudtam mit kezdeni, a Sienna látszólagos magabiztossága, ami érdekes mód mindig a délceg rock isten mellett hagyja cserben. Aha, persze. Most vagy mindig ki tudok állni magamért vagy sem. A sokadik könyv ez már ahol az idegeimre megy, a tegyem, ne tegyem mantra, de legalább belső istennőkel, hangokkal, nem létező istenekhez való fohászkodásokkal nincs teletűzdelve.

Nálam ez egyszer olvasós kategória, nem hiszem, hogy valaha még egyszer leveszem a polcról, de ki tudja… Kikapcsolódásnak jó volt, de a folytatás annyira nem hoz tűzbe, hogy tűkön ülve várnám. Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, ne számítson, olyan hű, de mély mondanivalóra. Ez nem az Elfújta a szél vagy a Rómeó és Júlia. Szórakoztató irodalom. Ennyi. Esős délutánra elmegy.

P.S: Azt elismerem, hogy a szex jelenetek jók voltak, de annyira nem hoztak tűzbe, hogy hirtelen felindulásból magamra rántottam volna a párom. Olvastam már ennél hevesebbet is. J

A sorozat további részei:

- 0.5 All Over You (Ez a két évvel korábban történteket magába foglaló novella, vagy ha jobban tetszik a szürke foltokat, a homályos utalásokat megvilágító szösszenet )

- 1.5 Absorbed (Egy kis betekintés Lucas szemszögébe, de még ettől sem változott a véleményem róla.)

- 2. Consumed (Ez még Amerikában sem jelent meg, majd október 15.-én lehet örülni, aki akar.)

Nem tudom ki, hogy van vele, de én roppantul utálok úgy olvasni, hogy valaminek kiadják az első részét, majd utána egy előzmény novellát, aztán megint egy rész, aztán annak is az előzménye. Áhh. Nem lehetne esetleg tartani az időrendet? Túl nagy kérés ez szegény olvasótól, aki már a saját nevére, házassági évfordulójára se nagyon emlékszik, mert próbálja fejben tartani, hogy melyik sorozattal hol tart?

Ha ilyen oda-vissza ugrálós storyra vágyom, akkor megnézem a Ponyvaregényt. Nem is értem a logikát az ilyen típusú könyvmegjelenésekben. Csak arra tudok gondolni, hogy az írónőnek utólag jutott eszébe, hogy „Hoppá, ezt kifelejtettem”, vagy esetleg az ágy alatt maradt a kézirat fele, és csak porszívózáskor került elő. :)

Tiva