Heidi McLaughlin - Forever my Girl - Örökké a csajom

Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…

Hát jelentem, megint félrenyúltam könyvválasztás tekintetében. Más blogokon olvasgatva ennek a könyvnek az értékelését azt gondoltam, hogy na, talán ez lesz az a könyv, ami tényleg tetszeni fog. De tévedtem. Pedig szeretni akartam, tényleg, de nagyjából a 80. oldalnál be kellett látnom, hogy hiába erőltetem, nem fog menni. Igazából halálra idegesített. Ahogy haladtam előre a történetben egyre inkább az volt az érzésem, hogy a pasit tökön akarom rúgni, a csajt meg alaposan megrázni.

Nem tudom mi ez a baromi nagy felhajtás a könyv körül, meg ez a sok áradozás, hogy micsoda erős személyiségek vannak benne. De hol? Lehet, hogy ezek az oldalak az én példányomból kimaradtak? Nekem pusztán olyan volt, mint egy tipikus amerikai romantikus mozi. Sablonos, és helyenként annyira nyálas, hogy felmosórongy kellett volna alá.

Na de nézzük magát a történetet:

Adva van nekünk egy immár felnőtt és befutott rock sztár, aki 10 évvel korábban lelépett, maga mögött hagyva a barátnőjét, a családját és az eltervezett életét, hogy megvalósítsa az álmait. Liam a gimiben a focicsapat nagymenője volt és a pompom lányok kapitányával járt, akivel közös jövőt terveztek, de egy beszélgetés a sosem látott rokonnal mindent megváltoztatott.

Most viszont Liam egy tragédia miatt kénytelen visszatérni a szülővárosába, hogy búcsút vegyen a legjobb barátjától. Mason személyiségét a visszaemlékezésekből lehet megismerni. Konkrétan szöges ellentéte Liamnek. Na, és innen indul a végtelennek tűnő agonizálás, amitől a falra másztam. Az az állandó önostorozás, ami fejezeteken keresztül kitartott valami rém idegesítően. Nekem folyamatosan az járt a fejemben, míg olvastam, hogy mi lett volna, ha a barátja nem hal meg? Akkor lehet, hogy a büdös életben nem megy vissza? És mi a frász tartotta vissza 10 évig, hogy visszamenjen? Most meg itt van, ez az én akkora szemét vagyok, és hülye és hasonló jelzők. Ááááh… Egy felnőtt, értelmes embertől már csak elvárható, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért.

De csaj se jobb, még egy fokkal se. Az állítólag erős Josie, aki túltette magát (vagy inkább mégsem) a ex szerelme árulásán, (a barátaira támaszkodva természetesen, mert ő erős), most egy régi iskolatársával tervezi összekötni az életét, akivel immáron 6 éve él/jár együtt és együtt nevelik a nő gyerekét. (Ugye nem nehéz kitalálni kié a gyerek?) Most mégis, amikor a legjobb barátnőjének Katelynnek a lelkét kéne ápolnia, akinek meghalt a férje, és magára hagyta két gyerekkel, akkor mégis az tölti ki a gondolatainak 90%át, hogy jajj remélem, eljön a temetésre, de inkább mégse jöjjön el. Szeretem… gyűlölöm… szeretem… áhh mégse… blablabla.  (Aha, tényleg azt érzem micsoda erős személyiség.)

Ha engem a pasim magyarázat nélkül faképnél hagyna egy koliban és később nevelhetném egyedül a gyerekét, akkor annak a pasinak az lenne az élete legjobb döntése, ha fogna egy lapátot és szépen elásná magát, de jó mélyre. Nem érdekelne 10 évvel később a magyarázata, a mentegetőzése, semmi, ami vele kapcsolatos.

Na de, mint mindig az sors most is közbeszól, és jó szokása szerint vihart kavar a biliben.

Liam találkozása a gyerekkel véletlen, de mégis erőltetettnek hatott rám. Ilyen nincs, ugyan már! Ez után a dolgok kissé felpörögnek, jön a féltékenység a jelenlegi pasitól, Nicktől, meg a hisztis manager, a nagy szívdobbanások, a pillangók, meg minden szirupos sz@r amit egy amerikai love storytól elvárhatunk.

És hogy Nick mellett se menjek el szó nélkül. Ez a pasi a töketlenség mintapéldánya. Megszerezte álmai nőjét és képtelen harcolni érte. Halálosan be van tojva, hogy az ex vissza sasszézik Josie életébe, de nagyon férfiasan, hisztivel és vagy-vagy választásra kényszerítéssel akarja megoldani ezt a problémát. (Igen, ő is határozottan erős személyiség, hát hogyne.)

A történetet magát nem fejtegetném tovább, nézzétek ezt el nekem, mert már ennek az értékelésnek a megírásakor is sikerült újra feldühítenem magam. Maradjuk abban, hogy aki szirupos, fehér kerítéses, amerikai álomra és csöpögős romantikára vágyik, olvassa el nyugodtan, de aki nem bírja, az ilyet, az messze kerülje el ezt a könyvet.

Ha ez így folytatódik, és a legtöbb könyvben, így elnyálasodik minden rock sztár, akkor lassan kénytelen leszek valami új, és izgisebb típusú pasi karakter után nézni. Nem bírok ki még egy vinnyogó rockert, aki megközelítőleg olyan nyálas, mint Justin Bieber.

A sorozat további részei:

- 1,5 My Everything

Nick története, aki, miután Josiet nem volt hajlandó vele tartani, Afrikában próbálja újrakezdeni az életét, ahol most önkéntes orvosként dolgozik.

- 2. My Unexpected Forever

Katelyn és Harrison (Liam zenésztársának története)

 P.S: A legszebb az egészben, hogy mikor kidühöngtem magam, és kissé lehiggadtam, akkor jöttem rá, hogy valójában számomra még az se derült ki igazán hogy Liam valójában hogy nézett ki a könyvben. Upsz :)

Egy dolgot szerettem ebben a könyvben, és az Liam mocija volt, bár megnézném, hogy vezet valaki egy Ducatti speed motort egy gitárral a hátán. :)

Tiva

Get it done in Baby!!

Shoune T. Focus T25 workout

 Gondoltam első bejegyzésem, a pont aktuális reményeim szerint mindennapos elfoglaltságomat mutatja meg. Igen, még lelkes és optimista vagyok, ami általában meg van az első két hétben, utána jönnek a kifogások a halaszthatatlan elintéznivalók, és voálá, megint punnyadva gubbasztok a gép előtt ,és ábrándozok a beachbody testről.

 Persze mindig megígérem magamnak, hogy kitartok egy program mellett, de hát csábítások vesznek körül minket, és az se segít a dolgon, hogy amikor neki fogok, rohadtul hosszúnak tűnik végig ugrálni 1 órát. Ez az oka annak, hogy folyton újabb és újabb videókra vadászom.

 Pár napja kezdtem el a Focus T25-t, Shoun T.-t alapból nagyon bírom, nem idegesít a hangja, tud lelkesíteni – azon, ha ő mondja, megcsinálom módon- nah meg helyes pofija van, és van, mit nézni rajta. Meg lehet kövezni, de akkor is lelkesebben nyomok rá a play gombra.

Ez a program 10 héten át tart, heti 5 alkalommal kell edzeni 25 percig. Vagyis, ha tényleg az az eredménye amit ígérnek, akkor világ legjobb edzése 25 percben.  És senki ne gondolja, hogy ez valami lightos ugri-bugri, nem, ez a majd meg döglesz a végére ugrálás. Mint, ahogy mondja a promó videóban, ennek minden perce kemény edzés, a pihenés meg marad az ágyba, éjjelre.

Vagyis ez az Alpha circle intervall edzése, egy kis táblázatban összefoglalva:

forrás: beachbody.com

És amikor ezt a kört teljesítettük jöhet a Beta circle.

Én úgy vettem észre, hogy az Alpha rész, az állóképességet fejleszti, megalapozza az izomcsoportokat, amiket a Beta edzés során csoportonként edzhetünk tovább, amellett, hogy közben a testünk egésze is átalakul. Youtube-on már több felhasználó töltött fel olyan videót, amin akár az egy hét alatt elért eredményeket csodálhatjuk, illetve általuk ösztönzést kaphatunk mi is, íme belőle:

Nekem nagyon tetszik, amikor láthatom, hogy az adott típusú mozdulatot még mennyi ideig kell csinálnom, kövezzetek meg ért, hogy a túlélésre játszom. Itt is ez a helyzet, közben még láthatod a visszaszámlálást az edzés idejéből, hogy mikor mondhatod: ó igen sikerült a franc esne bele.

Szóval gyerünk emberek 25 perc, nem a világ, ennyit egyhuzamban a tv előtt is ülünk, én amúgy is úgy csinálom, vagy a másik gépemen valami track listát berakok és pörgős zenét hallgatok. Mert sajnos itt is nagyon halkan megy a zene a háttérben, meg nem is annyira csípem őket. Vagy a másik eshetőség, tv bekapcs, elé rakni a gépet és miközben keményen eddzük hab testünket, bámulhatjuk valamelyik agysorvasztó Tv műsort. És aki még mindig kifogásokat keresne, hogy ő nem tudja ezt, vagy azt a mozdulatot megcsinálni, annak üzenem, ez most nem jött össze, itt van aki egyszerűsített mozdulatokat csinál, tessék felemelni az a koffert és csinálni. Mint, ahogy magamnak is szoktam mondogatni: 

Simi

I love rock & roll?

Emily Snow – Elemésztve

Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték, s a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe. 

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély.

Első körben, beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam ez megint egy tipikus YA könyv. Ez a tévképzetem a fülszöveg tartalmából adódhatott, hiszen egy árva kukk sem szerepel benne arról, hogy a férfi főhősünk - Lucas Wolfe - otthonosan mozogna a BDSM világában. Mielőtt még valaki a szívéhez kapna, egy „Jaj, istenem, újabb szürke” felkiáltással, megnyugtatom, hogy nem az. (Bár engem személy szerint nem zavarna, ha olyan lenne, sőt!)

Siennát (ő a női főszereplőnk), egyszer már megalázta a Lucas, és ő állítólag gyűlöli is ezért. Mégis amint 2 év után újra találkoznak egy bírósági tárgyalóteremben, kis híján leesik róla a bugyi és levegőt is elfelejt venni. Hát, nem tudom. Nálam nincs ilyen keskeny határ a szerelem és a gyűlölet között. Aki bunkó, az bunkó is marad, legyen bármilyen szexi is a teste.

A fülszövegben is említett nagy őrlődés, a tagadás és a megadás között, nekem kissé erőtlenre sikerült. Oké értem én hogy a nagyi házát akarja megmenteni, de mégis olyan érzésem volt, hogy inkább arról van szó, hogy „Na, jó futok még egy kört, mielőtt hagyom magam megdönteni, nehogy lekurvázzanak”. Konkrétan két hét alatt lezajlik a gyűlöletből perzselő szerelembe szakasz, plusz még a csontvázak kiesése a szekrényből, és a szakítós dráma is belefér ebbe az időbe!

Sok hasonló könyvet olvastam már szexi rock sztár témakörben, és e tekintetben most sem csalódtam. Nagy egó mögött nyüszítő romantikus hős, agyontetovált bőrbe bújtatva.  Gondolok itt olyan szitukra, hogy én amúgy bárkit megkaphatok, de csak x éve téged akarlak, neked énekelek, rólad írok dalt, az ágyban meg játszom a mindenhol, mindig kőkemény alfát, BDSM mestert. És még Lucas húgának beavatkozására, kerítői szerepben való felcsillantására is szükség van, hogy a szerelem fellángoljon. Ne már! Szép ideák, de nuku életszagúság.

És amivel leginkább nem tudtam mit kezdeni, a Sienna látszólagos magabiztossága, ami érdekes mód mindig a délceg rock isten mellett hagyja cserben. Aha, persze. Most vagy mindig ki tudok állni magamért vagy sem. A sokadik könyv ez már ahol az idegeimre megy, a tegyem, ne tegyem mantra, de legalább belső istennőkel, hangokkal, nem létező istenekhez való fohászkodásokkal nincs teletűzdelve.

Nálam ez egyszer olvasós kategória, nem hiszem, hogy valaha még egyszer leveszem a polcról, de ki tudja… Kikapcsolódásnak jó volt, de a folytatás annyira nem hoz tűzbe, hogy tűkön ülve várnám. Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, ne számítson, olyan hű, de mély mondanivalóra. Ez nem az Elfújta a szél vagy a Rómeó és Júlia. Szórakoztató irodalom. Ennyi. Esős délutánra elmegy.

P.S: Azt elismerem, hogy a szex jelenetek jók voltak, de annyira nem hoztak tűzbe, hogy hirtelen felindulásból magamra rántottam volna a párom. Olvastam már ennél hevesebbet is. J

A sorozat további részei:

- 0.5 All Over You (Ez a két évvel korábban történteket magába foglaló novella, vagy ha jobban tetszik a szürke foltokat, a homályos utalásokat megvilágító szösszenet )

- 1.5 Absorbed (Egy kis betekintés Lucas szemszögébe, de még ettől sem változott a véleményem róla.)

- 2. Consumed (Ez még Amerikában sem jelent meg, majd október 15.-én lehet örülni, aki akar.)

Nem tudom ki, hogy van vele, de én roppantul utálok úgy olvasni, hogy valaminek kiadják az első részét, majd utána egy előzmény novellát, aztán megint egy rész, aztán annak is az előzménye. Áhh. Nem lehetne esetleg tartani az időrendet? Túl nagy kérés ez szegény olvasótól, aki már a saját nevére, házassági évfordulójára se nagyon emlékszik, mert próbálja fejben tartani, hogy melyik sorozattal hol tart?

Ha ilyen oda-vissza ugrálós storyra vágyom, akkor megnézem a Ponyvaregényt. Nem is értem a logikát az ilyen típusú könyvmegjelenésekben. Csak arra tudok gondolni, hogy az írónőnek utólag jutott eszébe, hogy „Hoppá, ezt kifelejtettem”, vagy esetleg az ágy alatt maradt a kézirat fele, és csak porszívózáskor került elő. :)

Tiva

Ezek lennénk mi

Mindenekelőtt üdvözlünk nálunk. Nagyon örülünk, hogy a blogok útvesztőjében ránk találtál, és megtisztelő a figyelmed, ha úgy döntesz, maradsz és körülnézel az oldalon.

Egy pár szóban magunkról.

Immáron három év is eltelt már, hogy a netnek köszönhetően egymásra leltünk és barátok lettünk. Sok-sok éjszakába nyúló, vagy napokat átívelő beszélgetés után, rájöttünk, hogy nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat, a világot. De valami mindig hibádzott az életünkben. A saját közegünk, furcsán szemlélte a hóbortjainkat vagy teljesen más szemszögből tekintett azokra a dolgokra, melyek minket mindig is érdekeltek. Legyen szó akár könyvekről, művészetről, kreatív hobbyról, divatról. Ezt sikerült korábban csak virtuálisan, majd később személyesen is jól kibeszélnünk magunkból. De most elérkezettnek láttuk a pillanatot, hogy mindenkivel, aki kíváncsi rá, megosszuk a véleményünket, élményeinket, tapasztalatainkat. Lesz itt szó sok mindenről. Könyvekről, melyek nagy szerelmeink, Divatról, amit mindenki igyekszik követni. Pasikról, mert azokról minden nő beszél. Ételekről, italokról, sütikről és mindenféléről, ami csak befér a pirinyó konyhánkba. És végül, de nem utolsó sorban saját készítésű dolgokról és kreatív hobbyról, amivel feldobhatjuk a lakást, a ruhatárat, ajándékként örömet okozhatunk vele a családnak, barátoknak.

Lehet, hogy lesznek, bejegyzések melyekkel nem értesz egyet, esetleg megdöbbentenek, de mi hiszünk a kommunikáció erejében, valamint abban, hogy ha homokba dugjuk a fejünket attól nem fog megoldódni semmi, nem készül el semmi, és a vakolat sem esik a fejünkre, ha nem értünk egyet a nagy többséggel. Sőt mi több, nem mindig a plázában lehet fellelni a legjobb cuccokat, és ezt igyekszünk majd be is bizonyítani.

Tehát kalandra fel!

Megnézzük – Elolvassuk – Kipróbáljuk – Megkóstoljuk - Felkutatjuk

Tarts velünk. ( Ha mersz)

Simi & Tiva